Napi ige és dicséret (2023. május 22.)

Mindenki tudja, mit jelent a só, vagy a lámpa világossága, hiszen minden háztartásban ismerik és használják. Maga Jézus is kisfiúként a názáreti szülői házban bizonyára sokszor figyelte anyját, amint a konyhában sót használ tartósításra, és lámpát gyújt, amikor lemegy a nap. Ismerte ezek gyakorlati hasznát. És élt is ezekkel az emlékképekkel, amikor arról magyarázott, hogy mit vár el tanítványaitól, hogyan éljenek és mutatkozzanak az emberek között. Akkor még nagyon kevesen voltak Jézus új társadalmának tagjai. Ez a kis kezdemény lett mégis a föld sója és a világ világossága. Mire gondolt Jézus? 

Continue Reading →

Kedves Klárika!

1959 májusában református templomunk nagytermében  90 lelkes nemzeti érzésű honfitársunkkal megalapitottuk a Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti kört.Az évtizedek során számtalan kiválo magyar tudost, irodalmárt, történészt pűspököt, elöado művészt hivtunk meg .föképp a 89-es változások után. Legidösebb aktiv tagunk tavaly 102 éves korában a csillagösvény utján távozott. Itt memoriárral emlékeztűnk,  otthon Pesten disz vitézi temetésben részesűlt.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2023. május 19.)

A kérdést azok teszik fel Jézus tanítványainak, akik lesik az alkalmat, hogy megfogják az Isten Fiát és halálra adják. Nem a Krisztushoz való ragaszkodás, szimpátia, szeretet kérdeztet; a bosszúvágy és a bennük lévő gyűlölet szavai ezek. Keresik azt, akit halálra szántak, de akit nem ismernek valójában. Eszembe villan a „forradalmi ” időszak egy pillanata. Amikor Temesváron áttört a „hallgatás fala”, az állami megbízottak egyike ezekkel a szavakkal rohant be a templomba: „Alig vártam azt a pillanatot, hogy elfoghassalak!”

Continue Reading →

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” (Apostolok Cselekedetei 1:8)

Nagy intellektusra vall, nagy életbölcsességre mutat, nagy mennyei-földi távlatokra hirdet, aki belenéz a századokba.
Liszt Ádámot két év után (1795. szeptember 21. – 1797. július 29.) „állhatatlan, változékony, összeférhetetlen természete” miatt elbocsájtják a Pozsony melletti Malacka Ferences kolostorából.
Valami rettenetes erő és lázálom űzi-hajtja tovább ismeretlen szépségek felé,akkor is ha gonosz, akkor is ha hűvös.
Esterházy herceg jó érzékkel látja és érzi meg benne az eljövendőt, de hát Kismarton és Doborján csak számtartósági hivatalt tud ajánlani a végtelen birtokokon.

Continue Reading →