A gyülekezet tagjainak kötelességei vannak a testvér felé. Ezek között van egy kölcsönös kötelezettség: a bűnvallás kötelezettsége. Itt nem az Istennek való bűnvallásról van szó. Sem a lelkésznek elmondott bűnvallásról. A római katolikus egyház a gyónást erre az Igére építi.
„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus”
Miféle köszöntés ez? Új lapot nyit a Szentírásban, új lapot nyit az emberiség történelmében.
Egyetlen találkozás, az angyali üdvözlet megváltoztatta Mária életét. és ezáltal az emberiség történetét is.
A legszentebb, legtisztább, legáldottabb ember a földön Isten örök kegyelméből arra lett kiválasztva, hogy Édesanyja lehessen a Világ Megváltójának.
Méltóságot adva ezzel az Üdvösségnek, Igazságnak, Szeretetnek, Engedelmességnek, Jövendőnek.
Isten szeretetének, aggodalmának, fájdalmának földi képmása volt a Boldogságos Szűz.
Benne látjuk a szépséget, tisztaságot, igazságot.
Siratjuk bűneinket, az elveszett édent, kárhozatos sorsunkat.
Ha egyszer meghitt kapcsolatba kerültünk Istennel, és ennek szilárdságát maga Isten jelenti ki, akkor ez tényleg nem szakadhat meg? Vagy megtörténhet, hogy az egyik pillanatban beleszületünk Isten családjába, s a következő pillanatban ki vagyunk utasítva? A Biblia azt tanítja, hogy örökké tartó ez a viszony. „Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róma 8,17) – írja Pál.
Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok; de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más. Az egészséges szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy, mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem. Egy szent sem mer beavatkozni egy másik szent életében a szenvedés fegyelmezésébe.
Az Ótestamentum isteni rendelése, hogy mindenki, aki vétkezett, vétkéért elégtételt kell adjon. A helyettes áldozat egy ártatlan bárány, szegény ember esetében egy galamb, vagy egy marék liszt elégetése lett a bűn megfizetése. Isten azonban megutálta sok ember bűnbánat nélkül odakínált áldozatát, ezért egy léleknek önként felajánlott áldozatát fogadta és méltatta elfogadható, bűnért való áldozatnak. Erre a csodálatos feladatra lett kiszemelve a Messiás, aki önként adta oda magát ISTEN BÁRÁNYA szerepére.