„Ne ölj!” Ez a két kicsi, egytagú szó olyanformán hat ebben a mai világban, mint amikor egy vízcsepp hullik egy forró tűzhely lapjára: pillanatig sistereg rajta, aztán vége. „Ne ölj!” Mit számít egy ilyen szó egy olyan világban, amely zsúfolva van páncélautókkal, gépfegyverekkel, atom- és hidrogén fegyverekkel, politikai feszültséggel, fajgyűlölettel, robbanó indulatokkal, szenvedéllyel? „Ne ölj!” Nem hangzik-e ez a parancs olyan nagyon távolról, nem tűnik-e naivnak, elavultnak, lehetetlennek? Van ennek a parancsnak még valami értelme, érvénye a mai világban?
Hamvazószerdán, március 5. napján kezdetét vette a húsvétot megelőző, negyven napot átölelő, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére felkészítő nagyböjti időszak.
A húsvétra való előkészületi idő arra hív bennünket, hogy csendesedjünk el, találkozzunk önmagunkkal és Istennel.
Forduljunk türelemmel, szeretettel és megértéssel egymás felé, járjunk a jónak útján.
Tartsunk bűnbánatot, hogy teljes bűnbocsánatot nyerjünk.
Higgyünk az evangélium igazságának erejében.
Emlékezzünk, hogy porból lettünk és porrá leszünk.
Súlyosan megpróbált lélek, az Úr talán éppen azért perel veled, hogy tehetséged annál fényesebben jöjjön napfényre. Vannak olyan isteni erényeid, melyek csakis a megpróbáltatások idején lesznek láthatóvá. Nem tudod, hogy hited a nyár melegében sohasem lesz olyan nagyszerű, mint a tél viharában? Szereteted gyakran hasonlít ahhoz a szentjánosbogárhoz, amely alig-alig csillámlik, de mindent befedező sötétben szépen világít.
A Zsoltárok könyvéről azt kell tudnunk, hogy az az ótestamentumi istentiszteletnek legfontosabb liturgiás könyve. Az istenfélő zsidónak imádságos- és énekeskönyve. Luther azt mondja róla: olvasása közben minden szenteknek a szívébe látsz. Boldog ömledezések, szívszaggató siralmak, zordon látások a bűn és a halál rettenetes hatalmáról és a kárhozat mélységeiről – ez az együttes szól itt hozzád -, és mindez úgy szól hozzád, mintha éppen neked mondaná, vagy éppen te mondanád. Ez a könyv helyetted és neked beszél. Tiszta tükör, amelyben láthatod magad, a világot és a cselekvő Istent. Ehhez a könyvhöz bevezetés az első zsoltár.
Az első, ami belénk vágódik a Hegyi beszédnek ebből a passzusából, olyan, mint egy vastörvény. Megtehetjük, hogy nem szerinte rendezkedünk be, de nem tehetjük úgy meg, hogy nagy kárát ne vallanók. Házat csak kősziklára építsünk, különben összedől. Összedől az első ítéletidőben. Lehet, hogy mutogatnak nekünk homokra épített házakat, amelyek még nem dőltek össze, de akkor azokat még nem érte eddig ítéletidő.