Hogy jól értsük, gondoljunk a betániai Máriára, aki minden bizonnyal éppen olyan tüsténkedő és kérgeskezű háziasszony volt, mint Márta. De amikor házába lép Jézus, felismeri az el nem mulasztható megfelelő pillanatot, a drága alkalmat; most nem tüsténkedni kell, hanem (és nem csak!) lenni, mert úgy tudja csak másnap a jót jobban tenni. Felismerte az alkalmat, hogy most Jézus akar neki szolgálni, tehát ne ő akarja ugyanazt. Felismerte, hogy Jézus azért akar neki szolgálni, hogy majd jobb legyen az ő szolgálata is, ha majd arra kerül sor. Hagyja Jézus lábainál, hogy összeszedje őt a Mester, hogy majd – ha arra kerül a sor – jobban oszthassa szét önmagát.