Napjainkat áthatja az isteni dolgok utáni kutatás, félénk tapogatózás és keresés. Korunkba beköszöntött a nagy magányosság, az a magányosság, amely csak ott létezik, ahol az Isten általi elhagyatottság uralkodik. Nagyvárosaink közepébe a megszámlálhatatlan embertömegek legnagyobb, legvadabb tülekedésébe betört az elmagányosodás és a hontalanság nagy ínsége. De fokozódik a vágy is, hogy bárcsak ismét eljönne az az idő, amikor Isten az emberek között tartózkodik, amikor Istent meg lehet találni. Égetően forróvá vált – és csillapításra vágyik – a szomjúság, hogy kapcsolatba lehessen kerülni az isteni dolgokkal.