Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz. Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus a világnak rég megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra, de azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után ezt olvassuk: „és hittek benne a tanítványai”. Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit, Jézus maga nem sokra tartotta ezt: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. „Örök életnek beszéde van tenálad”. Belsőleg bizonyossá vált előtte: Ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve.
Harmadik, egyben utolsó missziói útjára indul Pál apostol néhány hűséges harcostársával, melynek végállomása nem lehet más, mint a Birodalom Fővárosa: RÓMA.
Korinthus, Antiochia, Efézus, Troász, Milétosz Szíria, Athén, Szaloniki – megannyi állomása Krisztus Urunk jó nevének édes ízével emlékeiben.
Előtte már magasodott a hamis vádak súlya, az igazságtalan börtönök kényszere, a hajótörések beszélhetetlen próbája.
Húsvét és Pünkösd közötti 50 nap különös lelki állapotban érte az apostolokat, majd a Lelki Néppé Nemesedett Egyház sorsa megrázóan szép földrajzi, lelki, vallási, pszihológiai, néprajzi leírásban kell életre az Apostolok Cselekedeti c. mű 28 fejezetének érdekfeszítő leírásában.
Krétáról indulva Ciprus alatt útban Róma felé Málta szigetének partjainál szenvedett súlyos hajótörést a tengerjáró hajó a hatalmas viharban, hiszen már november volt.
Tél kezdetén hiába intette a hajótulajdonost az apostol, tudván, hogy tragédia lesz a vége.
Annak csak a rakomány és a haszon számított.