Jóbhoz, megpróbáltatása idején, eljött három barátja, hogy vígasztalják őt. Sokáig hallgatásba merültek, majd mindegyik megpróbálta felsorakoztatni érveit a szenvedő ember felé. Kétségtelen, hogy a szenvedések mélységeiben járó ember szívének nem jelentettek sokat, vagy éppen semmit ezek a szavak. Ezt őszintén meg is mondta nekik Jób: „Hazug vígasztalók vagytok”.
Ha az probléma: hogyan imádkozzunk, még problematikusabb az, hogy mit. De mielőtt ennek a nyílt kérdésnek a megválaszolását megkísérelnénk a mai ige segítségével, ideje megint egyszer hangsúlyoznunk, hogy sem ez az ige, sem a Hegyi beszéd valamelyik másik „parancsa” nem hallgatható meg, mint valami jó tanács, és nem is hajtható végre, mint valami eljárás-mód, amihez csak erős akarat kell. Az imádkozás „technikáját” nem lehet megjavítani. Jézus Krisztus azért beszél minderről, amiről eddig szólott, és azért beszél itt most az imádkozásról is, hogy lássuk milyen tökéletlen és gyarló, milyen bűnös a mi magatartásunk Istennel szemben – Őnélküle.