Ilyen kovász az Isten Igéje. A Szentírás nem halott betűk tömkelege, hanem bele van rejtve az Úristen élő kovásza. A Szentírásban keres téged e te Istened. Tudja, hogy meghajszolt ember vagy, akinek testiekre is szüksége van; azért adott kenyeret. A testünkre is gondot visel, de úgy, hogy a szívünket őrzi meg az Ő országa számára. Az emberi szó is kovász. Hányszor kerül beszédünkbe a keserűség, gyűlölet, önzés fekete kovásza, és ezzel rontjuk egymás, a család, az egyház, az egész közösség életét. Milyen jó, amikor a szeretet kovásza hoz össze bennünket.
Elérkezett a Húsvét után az ötödik vasárnap, Rogate vasárnapja.
A húsvét vasárnaptól pünkösd vasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömben üljük meg: egyetlen ünnepként, nagy vasárnaponként.
A húsvéti idő egységes ötven napot alkot.
A Feltámadás után a Feltámadott Krisztus a 40. napon, vagyis Áldozócsütörtök reggelén utoljára még összegyűjti tanítványait, akiktől búcsúzva távozik az ég felhőin át az Atya jobbjára.
„HA SZERETTEK ENGEM, TARTSÁTOK MEG AZ ÉN PARANCSOLATAIMAT, ÉN PEDIG KÉRNI FOGOM AZ ATYÁT, ÉS MÁSIK PÁRTFOGÓT AD NEKTEK, HOGY VELETEK LEGYEN MINDÖRÖKKÉ:
AZ IGAZSÁG LELKÉT, AKIT A VILÁG NEM KAPHAT MEG, MERT NEM LÁTJA Őt, NEM IS ISMERI, TI AZONBAN ISMERITEK ŐT, MERT NÁLATOK LAKIK, SŐT BENNETEK LESZ.
NEM HAGYLAK TITEKET ÁRVÁN, ELJÖVÖK HOZZÁTOK.
MÉG EGY KIS IDŐ, ÉS A VILÁG TÖBBÉ NEM LÁT ENGEM, DE TI MEGLÁTTOK, MERT ÉN ÉLEK, ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK”
(Szt. Jn. ev. 14: 15-19.)