Az özönvíz elmúltával megígérte Isten, hogy nem lesz többé özönvíz. Nem lesz, mert Ő úgy akarja, ne legyen, és nem, mert bizonyára nem lesz rá többé szükség. Nem lesznek többé óriások, helyesebben mód adatik arra, hogy ne csak azok lakják a földet. Az „özönvíz előtti állapotok” megszüntetése végett Jézus felment a hegyre és lábai elé gyűlt tanítványainak elmondta a „Hegyi beszédet”. Aki fiú vagy leány Jézus szájából hallja a Hegyi beszéd igéit, nem lehet már aztán földi életében sem léha, sem hideg, számító. Jézus úgy gyógyítja meg a mi, özönvízre érett bűneinket, hogy megtanít bennünket saját magunk belső mivoltának igazi értelmére.
Kincses anyanyelvünk mélységes tárházának legbecsesebb ékkövei között őrzi a menny és föld találkozásának
Anyaföld, anya, anyanyelv, anyaszentegyház, anyai.
Már a Szentírás őstörténeti leírásaiban olvashatunk kiváló női méltóságokról, hűséges asszonyi sorsokról, korszakokat meghatározó életpéldákról.
Éva, Sára, Debóra, Rebeka, Ráhel, Mirjam, Ruth, Anna, – majd az isteni kiválasztás magasságának és mélységének örök titka:
SZŰZ MÁRIA, JÉZUS KRISZTUS ÉDESANYJA, MAGYAROK NAGYASSZONYA
Egyedülálló életútjuk és küzdelmeik mélyen emberi történetek. melyek mai napig példát adnak a hit, az erő és a szeretet megélésére.
Magyar nagyasszonyaink bátorsága, hite, kitartása köszön vissza sorsukban.
A világ földi jövője az édesanyákon, az anyai szolgálatot vállalókon múlik.
Ha ez kivész, akkor semmiféle gazdasági fejlődés nem fogja megtartani.
Egy világhírű tudóst kérdeztek: „Hogy indult a karrierje?”
„Igazából úgy, hogy Isten és az édesanyám szeretete világra hozott”
Mert ez a szolgálat az Isten áldása alatt áll.
A teremtéstörténetben Isten első szava az ember felé az áldás, aztán a gyermekvállalás parancsa.
Az anyaméhgyümölcse jutalom, olvassuk a Zsoltárok könyvében.
Jézus a szelídség királya, mai igénk egy felejthetetlen kép róla. A nád folyók és tavak szélén nő, a régi világban háztetők befedésére használták. Amelyek megrepedeztek; használhatatlanok voltak, eldobták és elégették. A nádszál a legkisebb szellőre is hajladozik. A könnyen befolyásolható embert a magyar ember a nádszálhoz hasonlítja, akit arra lehet hajlítani, amerre akarják. A gyarló, gyenge ember arra hajlik, amerre a Sátán súgja neki. Jézus végtelen szeretetében még ezt a megrepedt, hasznavehetetlen embert sem dobja el. Az ember örök, szép rendeltetése, hogy világosság legyen a sötétségben, fényforrásként terjessze a világosságot, de nagyon sokan vagyunk olyanok, mint a füstölgő lámpabél, amely csak füstöl és sötétséget terjeszt.
Vajon melyik ez a város? Ezzel kapcsolatban érdekes feleleteket kapunk a különböző korú hittanos gyerekek megkérdezésekor. A kicsik szinte mindegyike Betlehemet, a szülővárost nevezte Jézus városának. A nagyobbacskák, a jártasabbak Názáretet nevezték meg. Voltak, akik Jeruzsálemet. A konfirmandusok nagy része Bethániát. Aztán házi feladatnak adtam és Bibliát ígértem annak, aki megnevezi Jézus városát. Egy kislány hozta a következő órára a helyes választ: Jézus városa Kapernaum. Ilyen felmérés után válik igazán izgalmassá a kérdés: miért éppen Kapernaum?