Napi ige és dicséret (2025. november 3.)

Jézus Krisztus úgy gyógyítja meg testiségünket, és úgy oldja meg testiségünk kísértéseinek problémáját, hogy saját példája tükrében mutatja be nekünk: mennyire egy ez a kettő. Minden testiség kísértés és minden kísértés testiség. A Sátán csatatere a testünk, és a Sátán harca megkísértésünk.

Nagyon jó ezt így tudni, különben szamarakat gondol és mond az ember. Milyen kegyetlen az Isten: egész életünkben engedi, hogy szenvedjünk a kísértések által. Pedig Isten nem kísért bennünket, csak a Sátán. Nosza rajta, készül az új vád: Hát erősebb a Sátán az Istennél? Vagy: Miért engedi Isten, hogy a Sátán kísértse az Ő gyermekeit? És: Miért úgy teremtett Isten bennünket, hogy megkísérthetők legyünk testiségünkön keresztül?

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 2.)

Testvérek! Akik ma, halottak estéjén talán reménytelenül szomorkodtatok egy-egy kedves sír felett, halljátok meg az egyszeri hegedűs mély értelmű meséjének vigasztalását.

Élt egyszer egy hegedűs, aki fejébe vette, hogy megtanulja játszani a legszebb dalt, ami csak van a földön. Ki-kijárt az erdőbe élvezni a madarak énekét, és egyszer csak úgy tudott már hegedülni, oly kedvesen és elbájolóan, hogy az emberek azt hitték, hogy pacsirtát és csalogányt hallanak énekelni… De a mi hegedűsünknek ez még nem volt elég szép.

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2025. november 1.)

Meg kell értenünk a fájdalmat, hogy meggyógyulhassunk. Ehhez az első lépés meglátni, hogy a fájdalomban van valami értelem feletti. Isten szabados velünk, aki fájdalmat mér reánk, anélkül, hogy megokolni akarná. A fájdalom: világtitok; hártya-ablak, amelyen átbámulva, Isten rejtelmes dicsőségét, felfoghatatlan szentségét nézi hiába a gyarló emberi szem. Az ember por és féreg és Isten olyan nagy és szent, hogy léte a fájdalom tényében lesz kikutathatatlan, de óriás tapasztalás reánk nézve. Olyan nagy, hogy ezt tudni eltiportatás árán is elég. Azt, hogy van  tűz, síró megégés során veszi tudomásul az erdő, s jajgató kardalban hódol a felséges, csodás Úrnak, akinek ereje egyre nő, míg maga hamuvá válik. Komor, nagy lelkek tapasztalása ez. Jób szenvedésének  mélységeiben járunk.

Continue Reading →