Magyar Testvéreim!
Egy öreg magyar érkezik a
királyi várpalota elé. Ismerős, és mégis ismeretlen. Mindenki látott
ilyen öreg magyart már, aki járt a pusztán, az erdélyi dombokon, szelíd
folyóink vizein. Lehet, hogy Arany János gulyása, Sinka István bojtára
vagy Koós Károly barátja. Vagy éppen közülük valaki.
Különös
dolog történik: hiába vannak ott az alabárdos testőrök, az öreg
csendesen felballag a ragyogó barokk lépcsőn a Kormányzó Úr szobája
felé.
Belépve, illedelmesen meghajolva köszönti a Kormányzót: Adjon az Isten!
A Kormányzó Úr barátságosan tekint reá és megkérdi: „Kicsoda maga jóember és mit keres itt?”
„MEGKÖVETEM KORMÁNYZÓ URAT, ÉN A MESEBELI ÖREG MAGYAR VAGYOK: AZ EZERESZTENDŐS MAGYAR EMBER. AZ ELMÚLT IDŐK ÖRÖK MAGYARJA!
Én
éreztem mindent, ami velünk történt, én gondoltam mindent, ami magyar
ember eszébe ötlött, mert mi mindenre tudtunk megoldást, én vagyok az
élő magyar emlékezet.
Ezer esztendő alatt
annyi gazdánk volt, nagyok és kicsinyek, dicsőségesek és nyomorultak,
segítők és fosztogatók. Eljöttem megmondani:
KORMÁNYZÓ ÚR ODAILLIK A LEGNAGYOBBAK KÖZÉ!
Ezért
esik jól nekünk tudnunk ott a mélyben, fenn a magasságban, Kenderes
pusztájában és tornya harangjában, KORMÁNYZÓ ÚR VISELI A MI KÉPÜNKET!
KÖSZÖNÖM, HOGY SZERETETT MINKET, CSAK A SZÍVÜNKET KÉRTE, – NINCS IS NEKÜNK IGAZÁN EGYEBÜNK – DE EZ ITT VAN, ELHOZTAM AJÁNDÉKBA!”
A palotában nagy csendesség támadt, s
nem lehetett tudni, hogy a termekben vagy a szívekben. De a pillanat
varázsát egy fiúcska váratlan felbukkanása töri meg, bátor tekintettel
köszönti a bent lévőket: Adjon az Isten!
A Kormányzó Úr mosolyogva néz reá és már mondja is üzenetét a kis követ:
„ÉN
VAGYOK A MAGYAR JÖVENDŐ, A KÖVETKEZŐ SZÁZAD. ELJÖTTEM MEGKÖSZÖNNI, HOGY
MI VAGYUNK: KÖSZÖNÖM, HOGY MIKOR LE VOLT GÁZOLVA EZ A NÉP, KORMÁNYZÓ ÚR
HITT BENNE, HITT BENNÜNK. VISSZAADTA NÉPÜNK ÖNTUDATÁT, BECSÜLETÉRZÉSÉT,
ÉLETAKARATÁT. KÖSZÖNÖM, HOGY TOBORZOTT MINKET ÉS MI ÚTRA KELTÜNK. MI
GYŐZHETETLEN HADSEREG VAGYUNK, MERT NEM FOG RAJTUNK A HALÁL, HITBŐL
SZÜLETTÜNK, HIT ÁLTAL GYŐZÜNK!”
Tekintsük meg Augusztus 20. alkalmából készült kisfilmet. Nemzeti Ünnepünk!
A harmadik vendég sugárból és
dicsőségből van. Fején töviskorona, keze átszegezett. Előtte az
alabárdos őrség imához sorakozik. A királyi vár ívei alatt a Királyok
Királya érkezik. A kormányzói pár mélyen meghajol előtte:
„ÉS
AZ, AKINEK KEZÉBEN HÉT CSILLAG VAN ÉS SZÁJÁBÓL KÉTÉLŰ ÉLES KARD JŐ VALA
KI, ORCÁJA MINT A NAP, MIKOR FÉNYLIK AZ Ő EREJÉBEN, IGY SZÓL: TUDOM A
TE DOLGAIDAT, ÉS A TE FÁRADSÁGODAT, ÉS HOGY TERHET VISELTÉL ÉS BÉKETŰRŐ
VAGY, ÉS AZ ÉN NEVEMÉRT FÁRADOZTÁL ÉS NEM FÁRADTÁL EL”
Ebben a pillanatban a pesti oldalról az általa alapított Református Templomból egy zsoltár hangfoszlányát hozza a szél:
„Megáldjon téged az Isten
A Sionról kegyelmesen,
Ki teremté az eget,
A földet és mindeneket!”
„Naggyá teszem nevedet”, – noha eleinte
még ismeretlen sok nép előtt. Magyarok, lengyelek, oroszok, németek,
portugálok és zsidók fogják imába foglalni neved, folytatta a
Feltámadott.
Méltó örököse vagy az Árpád-háznak, áldás vagy,
vízforrás a Midrás szerint. Szomjat olt, tisztít, megszentel Isten
számára. Megáldom azokat, akik Isten tanítását követni fogják.
Szent István államalapító első királyunk tiszteletére hallgassuk meg Erdős Fruzsina dalát: Szent István ének!
A Kormányzó Pár, az Öreg Magyar és a
Kisfiú megrendülten hallgatta Jézust, majd a közeli katholikus
templomból fenséges himnusz éneke szállt fel a Várba:
Boldogasszony Anyánk! Régi Magyar Himnusz! Beregszászi Olga művésznő előadásában hallgassuk meg!
1038. augusztus 15-én visszanéz életére a
magyarok első királya: Árpád-házi Szent István. Búcsúzó szemei előtt
megjelenik még egyszer Géza fejedelem atyai útmutatása, Sarolt
fejedelemasszony aggódó anyai jövőbe látása, aki soha nem feledte az
angyal intelmét, mint egykor Szűz Mária. A bajor hercegnőt feleségnek
rendelte mellé a sors és a politika, de mindig érezte István, hogy
Gizella más, mint a különös szépségű magyar asszonyok.
Oly távolinak
tűnt már a belső civódás, a leszámolások, német intrikák. Tündöklő
fényben ragyogott Csíksomlyó, Gyulafehérvár, Esztergom, Székesfehérvár,
Pannonhalma.
Az élettől búcsúzó király tudta, hogy az ősegyház
hagyománya szerint ezen a napon halt meg Boldogságos Szűz Mária és Szent
Fia Jézus néhány óra múlva feltámasztotta és a menny dicsőségébe emelte
Isten jobbjára. Az eleve elrendelő isteni akaratnak engedelmeskedve
ezen a napon ajánlotta fel Magyarországot a Szűzanya oltalmába.
Szent
István belenézett a századokba és szeretve épített egyházát és hazáját
egyedül Nagyboldogasszony oltalmában látta biztosítottnak.
PATRONA HUNGARIE örökkön-örökké!
Egy az Isten, egy a Nemzet, vallotta az apostoli kettős keresztet jobbjával magasba emelve. Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar szakrális dalát!
De haláloddal nincs vége a nagy
küldetésnek. Még hátra van a neheze: tovább roskaszt a teher, őröl a
gond, töri szívedet a jövő kockázata. Imádkoznod kell Isten Országában,
hogy fejedelmek, királyok, kormányzók hűségesen szolgáljanak és
szeressenek,a nép szívét töltse be a hála és a remény.
Igen István,
hogy 1000 év múlva is találj magyarokat és Magyarországot az idők
sodrásában, a történelem viharában, a Himnusz nyelvében.
Ezért fohászkodott a költő-tanár egy szép versében. Juhász Gyula: Testamentum (Előadja Mensáros László színművész). Hallgassuk meg!
Isten áldása legyen Államalapító népünk életén és ünnepén!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. augusztus 18.
A képek forrásai:
kitervezte.hu