Magyar Testvéreim!
Az ezredforduló pápája, II. Sylvester esti imájába merült a Vatikán könyvtárszobájában, mikor nagy fényesség öntötte el a termet, s egy tündöklő arcú angyal lépett elé és így szólt: „Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában egy ismeretlen nemzet követei jönnek hozzád, akik Tőled Fejedelmüknek, az apostoli áldás ajándékával egyetemben, királyi koronát kérnek. Mert tudd, hogy ez Fejedelmüknek, a dicső királyi ranggal együtt, élete érdemeiért jár. Krisztus evangéliuma hirdetésére templomokat építtet, a Napba Öltözött Asszonynak ajánlotta fel országát, Aki az Ég Királynője.” – Az ifjú hirtelen eltűnt, a fény kihunyt, a pápa egy kisebb terembe sietett, hol vörös bársonyra helyezve várakozott a korona. A pápa hosszan, figyelmesen nézte a koronát, mintha azt várná tőle, hogy az megszólaljon. Tudta, hogy a mennyben Szent István diakónus Krisztus Urunk első vértanúja angyaloknak adta át, hogy hozzák le a földre és helyezzék az első magyar király fejére. E szakrális jelvény az államiság szimbóluma, s mint ilyen, elsődleges jogforrás, a népszuverenitás tökéletes és igazságos kifejezése. Ekkor a korona hirtelen felizzott, ragyogása betöltötte a termet. A pápa letérdepelt előtte, és csak ennyit mondott:
„Legyen meg a Te akaratod mint a mennyben, úgy itt a földön is”
Reggel ezt mondta Asztrik atyának a pápa: „Vidd ezt a Szent Koronát Fejedelmednek és a magyar népnek, és vidd ezt a keresztet is. Apostoli vagyok, és Fejedelmed is legyen Krisztus apostola, ki népeket térít meg az Úrhoz, ezáltal lesz apostoli király. Imádkozom, hogy minden magyar király apostoli kormányzó legyen.”
Asztrik atya diadalmenetben vitte haza a Szent Koronát, és az apostoli kettős keresztet, s Istvánt nagy pompával és ünnepélyességgel királlyá koronázta.
Kárpátia: Egy az Isten, egy a nemzet – Hallgassuk meg a zenekar szakrális dalát!
A húsvétkor Feltámadott Úr a földön számára még kimért 40 napban többször találkozott tanítványaival, akiket már ekkor felhatalmazott és felkent a Lélek által az egyetemes misszió szolgálatának végzésére. Alapigénk a harmadik találkozást írja le, mely Péter apostol számára bizonyosan élete legnehezebb és legkülönösebb napja volt.
Ha rajta múlt volna, bizonyára kihagyta volna ezt a találkozást az Úr Jézussal. De nem rajta múlt.
Nekünk is voltak, vagy lesznek ilyen találkozásaink az Úrral, mikor váratlanul kérdést intéz hozzánk! Erre nehéz készülni.
Ady Endre egy versében így írta le a megélt élményt: Ádám, hol vagy? – Hallgassuk meg a művet Papp Zoltán színművész előadásában!
Már a megszólítás is teljesen eltér a a korábbi megszokott formuláktól. Simon, Jóna fia. Nem Péter, nem Kőszikla az Úr szemében. Mintha X. Leó pápának ezt mondta volna:
Medici úr!
Háromszor egymás után ismétli meg a kérdést: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” – Egészen egyedülálló a Mi Urunk tantói módszere.
Először Péter apostolt hivalkodására emlékezteti: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is Benned, de én nem!” (Mk. 14:29)
Második kérdés égő pirulása orcájának: „Te szeretsz engem?, aki háromszor megtagadtál Nagypéntekre virradóra mielőtt a kakas megszólalt!”
Harmadik kérdés teljesen összetöri Pétert, mert tudja-érzi, hogy hite gyenge, és Jézus nem bízik benne, mert belelát szívébe. „Uram, te mindent tudsz”
Ez a Péter apostol és a mi szerencsénk is, hogy Jézus mindent tud. Veszi a bűnbocsánatot és a feloldozást, az apostoli megbízást:
„Legeltesd az én bárányaimat”
„Őrizd az én juhaimat”
„Legeltesd az én juhaimat”
A hit látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent, és eléri a lehetetlent. – Ez után mielőtt még bárki megszólalt volna, az arcok meséltek. Meghatott, megrendült, örömteli tekintetek váltakoztak, függően attól, hogy kiben milyen érzéseket ébresztett az újbóli találkozás Jézussal, egymással. Rokonok, barátok, sorstársak, testvérek, apostolok voltak ők ott tizenketten azon a régi parton. Szólt az Ige, a testté lett Ige, és mindenki teljes bocsánatot nyert.
VISSZAÁLLÍTJA PÉTERT PÁSZTORI TISZTÉBE, S REÁ BÍZZA SZEME FÉNYÉT, A NYÁJAT!
Ebből a kegyelemből születik meg a Szent Korona legszebb gyémántja Fiume, mely olyan magyar város, hol a horvátok olaszul beszélnek. A Szentlélek beszél, közbenjár, tanúskodik, irányít, parancsol, vezet, kinevez, vigasztal, tanácsol, erőt ad.
Ebből a kegyelemből születik meg 400 éve Zrinyi Miklós horvát bán, költő, hadvezér, politikus, a Szigeti Veszedelem, valamint a Török Áfium ellen való orvosság c. művek zseniális szerzője. A XVII. század legnagyobb formátumú magyar politikusa, Zrinyi Ilona nagybátyja és példaképe.
Életét, diplomáciai és hadtudományi képességeit a török kiűzésére, a magyar függetlenség ügyére tette fel. Költeményei a magyar barokk csúcsát jelentik.
Elegáns nagyvonalúságára jellemző, hogy visszautasította I. Lipót császár felkínált hercegi címét. Sokak szerint Bécs gyűlölete végzett vele, senki nem hitte el a megrendezett vadkan mesét.
Később lefejezik testvérét Pétert (Zrinyi Ilona édesapját), annak sógorát Frangepán Ferencet, majd ezt a sorsot szánják a legnagyobb magyarnak II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelemnek is.
Ebből a kegyelemből született 180 éve az egyik legnépszerűbb orosz zeneszerző Pjotr Iljics Csajkovszkij. Rubinstein tanítványaként végzett zeneszerző szakon Szentpéterváron. Moszkvába kerülve az összhangzattan tanára lett e túlérzékeny zseniális művész.
Munkalázban égve ontotta a művek sokaságát. B-moll zongoraversenye, hegedűművei, balett és opera klasszikusai a műfaj legszebb darabjai.
Csajkovszkij a nyugati romantikát a nemzeti hagyományokkal ötvözte.
Halálát is túlzaklatott idegállapotával hozták összefüggésbe.
Ebből a kegyelemből született a 45 esztendeje meghalt Mindszenty József mártír bíboros, hercegprímás.
1919. október 1-től volt Zalaegerszegen plébános, majd 1937-től pápai prelátus. Lelkipásztori tevékenysége egész Zala megyére kiterjed. 1944. március 4. napjától veszprémi püspök. Jelmondata mintegy beleég további sorsába is: „Devictus vincit” (Legyőzetve győz)
1946. február 21. napjától bíboros, esztergomi érsek.
A XII. Pius pápa ezt mondta neki: „A harminckettő közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot.”
Érseki kinevezésekor ezt a jelmondatot választotta: Pannónia Sacra „Szent Magyarország”
1947-48-ban meghirdette a Boldogasszony Évet, mely az akkori magyar-gyűlölő cionista Rákosi szemében végzetes bűnnek bizonyult.
Mindszenty bíboros Pázmány Pétert idézte ezeknek, mellyel megpecsételődött további élete:
„Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.”
Nem sokat késett a válasz a kommunista terrorgépezettől:
„Hogyha Mindszentyvel az egyház nem csinál valamit a legközelebbi hetekben, akkor majd csinálunk mi, és ha egyszer kézbe vesszük a fiatalembert, akkor kapálózhat Róma.”
1948. december 26. napján, vagyis szent karácsony második napján az ÁVH letartóztatja Magyarország bíboros, hercegprímását, az Andrássy út 60-ba szállítják, ahol kegyetlenül bántalmazzák. Előbb halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítéli a kommunista népbíróság. Jellemző a terrorra, hogy még Sztálin is megsokallta.
Róma tehetetlen volt, a nyugat pedig szemet hunyt a magyarság tragédiája és démonizálása fölött, ami 56-ig tartott, majd finomítva folytatódott.
1956. november 4. napjától 1974-ig az amerikai követség adott menedéket a főpapnak, a biztos haláltól mentették meg. Rövid látogatásokat tehetett élete utolsó évében, a diaszpóra magyarságát látogatta és erősítette. Népszerűsége, rendíthetetlen helytállása és emberi nagysága szinte már életében a szentek sorába emelte.
Az élet megalázta – a halál felmagasztalta.
A Mi Urunk Jézus Krisztus azon a régi parton a sikertelen halászat és a háromszori kérdése után világosan elmondja első számú tanítványának, hogy milyen halál fog várni reá.
Péterre nézve a teljes vértanúság. Ha ő követni akarja a Jó Pásztort, neki is életét kell adnia az ő juhaiért.
L. v. Beethoven: Silence – Hallgassuk meg a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb művét!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2020. május 9.
A képek forrása:
fmc.hu
hu.wikipedia.org