Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 39. zsoltár
Zsoltárok könyve, 39. zsoltár, 2-5. versei:
2, Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
3, Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4, Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
5, Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Református énekeskönyv, 39. zsoltár, 1-3 versei:
1, Magamban elvégezém és mondám, hogy dolgom megtartóztatnám, hogy nyelvem oly igét nem ejtene, mely énnekem bút szerzene, én szájamra zabolát vetettem, míg a hitetlen áll előttem.
2, Én mint a néma, veszteg hallgaték, még a jóról sem beszélék, sőt fájdamam is titkolnom kelle, min sérelmem öregbüle; ég vala szívem, hogy meggondolám, eltüzesülvén ezt mondám:
3, Mutasd meg, Uram, éltemnek végét, és meddig éltetsz engemet? A napok számát jelentsd meg nekem! Míg e világon kell élnem, mert időm nálad csak egy arasznyi, előtted életem semmi.
Erdei-Árva István lelkipásztor (Szamoskóród) gondolatai:
Amilyen nehezen adunk hálát Istennek azon javakért, melyeket megkapunk az életben, olyan könnyen nyílik a szánk panaszra, ha úgy érezzük, hogy méltánytalanul bánik velünk az Úr. Ez jellemzi a legtöbb embert. Ki az, aki még sohasem panaszkodott, mert jogtalanul érték vádak, vagy nehéz betegséget kellett hordoznia, holott mindenben igyekezett megtartani és megélni hitét? Van-e olyan ember, aki a megpróbáltatásokat csendes beletörődéssel, elfogadással tudja megélni, nem pedig lázadással, perlekedéssel? Ez a zsoltáros megpróbálta megzabolázni a száját, hogy ne vétkezzen, de ő is pontosan olyan esetlen, mint minden ember, ezért csak panaszra fordul az imádsága. Sokan vagyunk, akik elhatároztuk, hogy többé nem panaszkodunk, mert „azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róma 8,28), de hiába szorítja össze az ember a fogát, hiába harapja ajkait és nyeli a könnyeit, a gyötrő fájdalom mégis kitör belőle. Egyedül Jézus Krisztus volt az, aki némán tűrte a szenvedést, királyi voltának megcsúfolását, a pofonokat, a gúnyt és mégsem panaszkodott. Úgy gondolom minden nap tudatósítanunk kellene magunkban, hogy mindezt értünk tette, a mi bűneinkért is szenvedett. Adjunk hálát ezért a mai napon is.
39. zsoltár : Magamban elvégezém és mondám…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu