Jézus jön. Krisztus közeledik, érkezik Jeruzsálembe. Ebben a cselekedetében benne van az egész isteni kegyelem. Nem várja, hogy mi menjünk, Ő teszi meg az első lépést felénk. Ő tette meg azáltal, hogy Fiát elküldte érted. Ha haragban vagyunk valakivel, elvárjuk, hogy a béküléshez vezető kezdő lépést a másik ember tegye meg. Első üzenete az Igének, hogy Jézus közelít hozzád. Engedd, hogy meg- és rád találjon. Engedd közel magadhoz Istent és felebarátodat!
„Megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe”
Megrendítő és lélekbe markoló percek lehettek azok, mikor az ünneplő tömeg Hozsánnát kiált, virágok és pálmaágak borítanak mindent, a magányos Jézus pedig életében másodszor sír.
Most nem Lázár barátjának negyednapos teteme fölött rendül meg Szentlelke, hanem a Hozzá meg nem tért nép kemény szívét siratja:
„Ti nem akartátok”
Belenézve a jövendő világába, a szenvedést, a szétszórattatást, a kárhozatot fogja elszenvedni.
Az óemberi bűn és tündöklő fény mögött már látja Titus Flavius Vespasianus – (39. december 30. Róma – 81. szeptember 13. Róma (42. év)) – császár seregeinek félelmetes pusztítását, hol nem marad kő kövön (Kr. u. 70)
A zsidó húsvétra Jeruzsálembe felzarándokolt mintegy száz ezernyi zarándok zsoltár-éneke, majd Krisztus Urunkat éljenző ujjongása egyre távolibb harmóniává szitált Jézus Lelkében, látva a Nagyhét beteljesedő próféciáit.