Ez az én tapasztalatom is. Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tőlem. Áldott legyen érte szent neve!
Augustus (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) római császár parancsára adóösszeírást tartottak a Római Birodalomban és annak egyik tartományában, Palesztinában, amit úgy hajtottak végre, hogy mindenkinek ősi családi városába kellett jelentkeznie az adóösszeíróknál. Az összeírást követő adókivetés miatt helyenként ellenállás bontakozott ki. A zsidók egy része megtagadta az engedelmességet a római parancsnak, s itt-ott fegyvert ragadott. József és Mária azonban lojális volt. Elment Betlehembe, Dávid király nemzetségének városába, hogy adónyilvántartásba vegyék. A vendéglőben azonban már nem kaptak szállást, ezért egy istállóban húzták meg magukat, ahol Mária megszülte elsőszülött gyermekét, Jézust.
A tanítványok minden tény-megállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A vágy célja: „Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt”. A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől – ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném.
E jelenlegi, vitakerülő korban igen hasznos látnunk, hogy Jézus Krisztus munkálkodása során igen sokszor vitázik. Erről tanúskodnak az ezt megelőző igerészek is. Vitába száll a benne hívő zsidókkal, mert nem az igazságot látják, hanem azt, aminek látására megtanították őket. Olyan dolgok felől vannak meggyőződve, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. Jézus nem veszekszik velük, nem ordít rájuk, hogy miért nem azt teszik amit ő mond, hanem vitatkozik.
Hivatkozik az apostol az ő élete történetére, hogy ebből kitűnjék: mennyire nem az ő emberi gondolatait, hanem Isten üzenetét hirdeti ő. Az ő emberi gondolatai egészen más irányba vitték őt! Ő a zsidóság akkori „hagyományai” által fogvatartott, sőt azokért „rajongó” ember volt, aki elvakultságában üldözéssel „háborgatta” az Evangélium híveit! Fájdalmas és szégyenteljes emlékek ezek, de most legalább felhasználhatja annak bizonyságául, hogy ő magától soha nem lett volna Krisztus apostola.