Kedves Testvérem az Úr Jézus Krisztusban! „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben…
Jézus szájából sokszor hangzott el, hogy: „Kövess engem!” Azt jelenti, hogy arra hívta el tanítványait, hogy kövessék példáját. Nem kért senkitől sem olyan dolgot, amit Ő nem tett meg. Példát mutatott a tanítványoknak akkor is, amikor lecsendesítette a tengert. Hatalmas hullámok csapkodták a hajó oldalát, amelyben Jézus és a tanítványok utaztak a tengeren. Ordított a szél, tombolt a vihar, a tanítványok félelemtől reszkettek. A hullámok majd felborították a hajót, Jézus meg nyugodtan aludt. Nem mintha nem tudott volna a veszedelemről.
Isten azokat az éhezőket és azokat a szomjazókat elégíti meg, akik „az igazságra” „éheznek és szomjaznak”. Ez a lelki éhség jellemzi Isten népét, melynek tagjai nem anyagi, hanem lelki természetű javakra áhítoznak. A keresztyének nem hasonlítanak a pogányokra, akik teljesen elmerülnek az anyagi javak hajszolásában, az ő céljuk az, hogy Isten országát és igazságát keressék. Ezen erkölcsi igazságosság alatt az Istennek tetsző magatartást értjük.
Magyar Testvéreim! Szent Urunk nem theologiai jegyzeteket, lelkipásztori kézikönyveket, egyetemi tanszékeket hagyott reánk örökül, hanem a Szentlelket, aki inspirálja küldetésünket,…
A folyamatos, szünet nélküli futásunkban egy temetés, közeli barát, vagy épp családtag elvesztése megállásra késztet. Körülálljuk ilyenkor a koporsót, mindenki maga elé réved, egyesek sírnak (és boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak), mások csak bámulnak a semmibe. Beáll a nagyszombati csend és hallgatás, a gondolataink is csak cikáznak ide s tova. Amikor nem a koporsó fejénél, hanem oldalt kell megállnod, számot vetsz: az, aki a ravatalon nyugszik, meghallotta-e Jézus szavát még életében?