Egy régi krónikás szerint a lélek, mielőtt megszületik valakiben, elmegy és megnézi a helyet, ahol majd meg fog születni.
Tudja, hogy templomnak fog neveztetni az a hely, hiszen Pál apostol tanítása szerint a Szentlélek temploma vagyunk.
„Az élet szent okokból élni akar.
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni”
(Ady Endre)
Kedves Testvérek! Mai ószövetségi igénk: Sámuel második könyve 16. részének 11.b verse: Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki.…
Mindig újra vizsgáld meg magadat; mi az életed célja. Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek még beteljesedhetnek; de közben Isten elgyengíti őket. Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel.
Az „irgalmasság” együttérzést jelent a bajbajutottakkal, a szenvedőkkel. Jézus nem határozta meg pontosan, hogy milyen emberekkel szemben kell tanítványainak irgalmasnak lenniük. Nem tudjuk, hogy az olyan bajbajutottakra gondolt-e elsősorban, mint a Jeruzsálemből Jerikóba vándorló ember, akit rablók támadtak meg, és akin megkönyörült az irgalmas samaritánus; vagy pedig az éhezőkre, betegekre és kitaszítottakra, akikkel maga Jézus is nap mint nap irgalmasságot cselekedett? Vagy azokra gondolt, akik velünk olyan gonoszul bánnak, hogy az már méltó büntetésért kiáltana, ha az irgalom nem esdekelne bocsánatért? Jézus nem érezte szükségét annak, hogy ezt részletesen kifejtse.
„Életem legboldogabb pillanata ez” – suttogtam, amint újszülött kis csecsemőmet a karomban tartottam. Egy új élet csodája volt előttem, és valami megfoghatatlan érzés kerített hatalmába. Eddig nem értettem, amikor mások szinte extázisban beszéltek erről az élményről. Most én is megtapasztalhattam.
