Sokan azt gondolják, hogy imádságra csak akkor van szükség, mikor minden egyéb próbálkozás csődöt mondott. Pedig az imádság ennél sokkal gazdagabb; egy állandó, élő kapcsolat Istennel. Dániel számára az imádkozás olyan része volt az életének, amelyet semmilyen körülmények között el nem mulasztott volna. Jézus arra tanít, hogy az igaz imádság mindennapi beszélgetés szerető Istenünkkkel.
Így telnek be Ezékiel próféta igéi 2024 nagyböjt idejére érkezve:
„Tiszta vizet hintek reátok, hogy megtisztuljatok.
Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek”
(Ezékiel 36:25-26)
A legmagasabb kivirágzása az ótestamentumi gondolatnak ez a szívcsere.
A új ember megjelenése.
Nem fizikailag lesz mássá, hanem benső minősége szerint.
Isten teremti újjá ezzel, hogy új viszonyba hozza magával.
Ez az újjászületés felülről való születés, mindenestől fogva etikai.
Ezt a bibliai alapvetést vallottuk kezdettől fogva népes családunkban:
Az ötödik parancsolat még a törvény első táblájához tartozik, amely Isten iránti kötelességeinket határozza meg, ugyanis szüleink – legalábbis kiskorúságunk ideje alatt – Istent és az Ő tekintélyét képviselik számunkra.
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” Ahogyan a só elveszítheti ízét, ugyanúgy a bennünk élő világosság is sötétséggé válhat. Úgy kell magunkból Krisztus fényét árasztanunk, hogy meglássák az emberek. A hegyen épült; fényárban úszó városhoz kell hasonlítanunk, melynek fény kilométerekről látszik, nem pedig a tekintetektől elzárt, völgyben fekvő településhez.
A zsidók szombatja és a keresztyének vasárnapja isteni rendelés. Az, hogy hét nap közül egyet különlegesnek tartunk, nem emberi ötlet, vagy társadalmi megegyezés, hanem Isten kifejezett akarata. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy „És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.”. (Márk 2:27.) Isten, az ember Teremtője, amikor a szombatot elrendelte, figyelembe vette, hogy mire van az embernek szüksége. Tudta, milyen fontos számunkra a testi-lelki felfrissülés, pihenés, valamint az, hogy Istent imádhassuk. A szombatnap tehát a pihenés és az imádat napja.