Családunkban a nyári málnaszedés már hagyomány. A múlt nyár sem volt kivétel. Amint a málnabokrok között haladtunk, áthallatszott hozzánk más szedőknek a hangja. A bokrok miatt nem láthattuk őket, de tisztán értettük minden szavukat. Igazán örültünk, hogy nem mi voltunk pletykájuk témája. Egy kedves barátom egyszer azt mondta nekem, hogy „beszéded elárulja, hol tartasz a keresztyén életben”.
Mint egy ének a régi időkből, mint egy arany háttérre festett középkori kép, mint a gyermekkori napok emléke, olyan különösen hangzik, számunkra oly idegenné vált ez a lélekről szóló szó. Vajon van még napjainkban is, a gépek, a gazdasági harc, a divat és a sport uralmának korában olyasmi, mint lélek? Nem csupán egy a kedves gyermekkori emlékek közül?
Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetőnk legyen. Ő tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetőt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, így soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Ő a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetőnk is lesz. Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az életünk útját.
Az emberek abban az időben is, és ma is ki vannak éhezve az emberségre. Jézus ebben a történetben az emberség igazi megélésének a lehetőségét is megmutatja. Mikor a tanítványok Jézusnak azt mondták, hogy küldje el a sokaságot, akkor Jézus azzal válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!”
Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap, emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk.