Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 6. verse:
Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.
Karácsony Sándor gondolatai:
Vigyázzunk, ez a rövid vers kétféle intézkedést, helyesebben mondva óvást tartalmaz, mi tehát most mindenekelőtt válasszuk szét e kettőt.
Az ebekkel kapcsolatban szent dolgokról van szó. Szent az, amire Isten külön is bejelentette igényét, vagyis szent minden, amit Ő közvetlenül a maga számára foglalt le tőlünk. Semmi szentet nem tarthatunk meg magunknak, nem adhatunk oda legkedveseibbenknek sem, sem senki emberfiának. Istent sértjük meg gorombán vele, ha valamit, ami szent, odavetünk az ebek elé. Rögtön ráteszik a lábukat, körülszamukálják, bekapják, visszaköpik, letrisztelik. Megszentségtelenítik. A szent dolgok olyankor szentségtelenednek meg emberi kézben is, ha ebül bánunk velük. Azt mondja Krisztus, ilyenkor nem mentség, ha azzal védekezünk; nem tudtuk, hogy ez lesz belőle. Ami Istené, Istené, aki ezt nem respektálja, eb, és mi felelősek vagyunk érte személy szerint is, hogy ami Istené, ne jusson miattunk az ebek harmincadjára. Ha tehát jelenlétünkben, vagy éppenséggel közbenjárásunkkal Isten legszentebb ügyeit kigúnyolják, szidalmazzák, rosszindulatúlag félremagyarázzák, sértegetik, visszaélésre használják, elrágalmazzák, sárral befröcskölik, Isten mindezt tőlünk kéri számon, nem a tettesektől. Éppen ezért még az evangelizálásra és bizonyságtételre is vigyáznunk kell. Mielőtt megtennénk, kérdezzük meg Isten Szentlelkét csendességben, igazán az ö vezetése-e, hogy cselekedjünk, vagy szóljunk. Ha csak a magunk vélekedése szerint tesszük, könnyen visszafelé sülhet el a próbálkozásunk, és valósággal kompromittáljuk Krisztust, ahelyett, hogy országát terjesztenők. Ilyenkor aztán hiába vigasztaljuk magunkat, hogy ilyen rosszak, meg olyan értetlenek az emberek, mert nem arról van szó, hanem ellenkezőleg, arról, hogy ebek elé vetettük, ami szent. Az ebek nem viselkedhetnek szokásuk ellenére; a mi bűnünk, hogy alkalmuk nyílt kimutatniuk foguk fehérét.
Ha aztán méghozzá nem is ebek, hanem disznók és tengeriszem helyett ugyanolyan forma kerek-gömbölyű gyöngyöket szórunk eléjük, akkor bizony nekünk magunknak is szűk lesz a világ. Az éhes disznó szörnyűségesen megdühödik, ha megcsaltuk, és nem halámolhatja, habzsolhatja fel a különben értékes szemeket. Neki az effajta nem érték, csak ha igazán tengeri, amit várt tőlünk, és aminek az első boldog pillanatban elnézte formája miatt, amit elibe szórtunk. Nekünk jön, felborít, megszaggat. Ilyenkor nemcsak Isten ügye van meggyalázva, de személy szerint minket magunkat is bántódás ér.
Hasztalan adjuk ezután a mártírt. Nem igaz, hogy Krisztus ügye miatt szenvedtünk. A saját ostobaságunk, elbizakodottságunk, vakságunk, idétlenségünk az oka, hogy az emberek ellenünk fordultak. Ők földi megoldást kértek és vártak tőlünk, haragusznak, hogy becsapjuk őket. Ki mire éhezett, azt adjuk neki. Szép a kockázat, de csak akkor, hogyha sikerül. Krisztus “kiszolgáltatja” ügyetlen (mert engedetlen) rossz vitézeit.
368. dicséret: Jövel Szentlélek Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu