A balettiskolába, ahová jártam, minden nap meg kellett azt tennünk, hogy a terem egyik sarkából át kellett mennünk a másikba úgy, hogy a tanár és a többi diák éles szemmel figyelte mozgásunkat. Tanárunk mindig ismételgette: „Tartsd a szemed mindig a sarokban függő nagy virágkosáron. Ha így teszel, nem fogsz szédülni és nem tévesztesz irányt.”