Ha nem akarjuk ezeket a verseket jelenlegi állapotukban megbolygatni, olyan közös jellegzetességet kell keresnünk, ami a világosságban, a hegyen épített városban, a gyertyában és a mi magunk világlásában egyformán ott van. Ilyen jellegzetesség csak egy van, és ez nem a fényesség, hiszen a hegyen épített város nem fényes, hanem a feltünőség. Világ, város, gyertya, lélekvilágolás egyformán: látszik, megtetszik, ellátszik, ide látszik.
Az eposz az a költemény, amelyben egy népnek a lelke szólal meg és egy világ ad önmagáról számot.
A nagy eposzok az emberi szellem nagy állomásai, óriási csúcsok a művészi alkotás ama hegy láncolatában, amely a Kezdettől a Végig tart.
Homerosban a görög világ minden szépsége szólal meg.
Vergiliusban a római művelődés végtelenségbe szőtt álma álmodik.
Dante mindenestől fogva a római katholikus középkor eposz írója.
Milton Elveszett Paradicsoma a protestantizmus eposza.