Egy istentisztelet után a cinteremben megálltak beszélgetni az emberek. Arról tanakodtak, hogy milyen aszályos a tavasz, és ki tudja lesz-e így termés. Egy idős férfit megkérdeztek, hogy szerinte lesz-e eső. A válasz így hangzott: a tavaly is volt, az idén is lesz. Így tekint előre az az ember, aki Isten gondviselését és hatalmát ismeri.
Jézusnak fájt az ember langymelegsége. Ha valaki ezt mondja: Hiszem azt, amit mondasz, de nem tartom fontosnak a magam számára, nehogy zavarjon engem. Nem az jelenti ez, hogy az, akivel beszéltem, teljesen közömbös az iránt, amit mondtam neki? Jézus Krisztus a mi üdvösségünket sokkal fontosabbnak gondolta annál, semhogy ilyen könnyelműen bánjunk vele. Hiszen az életét adta oda érte. Ha hiszem az Ő igazságát, amit tanított és mégis közönyös vagyok vele szemben, megsértem Őt.
Isten gyermekének nagy kiváltsága, hogy kapcsolatban lehet Istennel, felelőssége viszont, hogy ebben növekedjék. Mindenki szereti a gyermekeket, de senki nem kívánná, hogy mindig óvodáskorúak maradjanak. Sajnos, igen sok keresztyén, aki Krisztusban újjászületett, soha nem „nő fel”, sőt vannak, akik visszafejlődnek lelki életükben. Mennyei Atyánk célja azonban az, hogy akik „Krisztusban kisdedek”, azok „Krisztusban éretté” fejlődjenek.
Kevesen gondolnák, hogy milyen kincset rejt az Ószövetség eme kincses bányájában őrzött gyöngyszeme, melyért le sem kell ereszkedni a héber nyelv mély tárnáiba, csodálatos nyelvünk fordítása képes visszaadni az eredeti szépségét és főleg üzenetét, mely ószövetségi napi igénk e napokban.
A könyv írója maga a nép, annak ajkán élt, csiszolódott, formálódott évszázadokon át a könyv egy‑egy dala, s ezt rögzítette írásba akkori formájában egy gyűjtő-redaktor.
Tiszteletből írhatta szerzőként Salamon király nevét, mert úgy érezte, hogy szelleméhez méltó a tartalom.
A nyugat-európai keresztyén állam- és egyházszervezet kialakítása, az önálló magyar állam és latin rítusú egyház nemzetközi elismertetése, majd megvédése fűződik első királyunk, István nevéhez. Hazai és nemzetközi megbecsülését, tekintélyét az emelte a legmagasabb szintre, hogy 45 évvel halála után szentté és Magyarország égi patrónusává, védőszentjévé avatták. I. László király, – aki később szintén a szentek sorába emeltetett – 1083. augusztus 20-án nyittatta fel István koporsóját és Róma, valamint a magyar püspökök jóváhagyásával a szentek közé iktatta. Ünnepét augusztus 20-ában állapította meg. 1092-ben a szabolcsi zsinat munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át.