Valami egészen különös, szinte ellentmondásos, amikor Pál a mai igénk szerint szól a Filippibeliekhez. Nem csodálom,, hogy itt könnyen elakadunk. Vagy én munkálom az üdvösségemet félelemmel és rettegéssel és akkor sikerül, ha sikerül, vagy Isten munkálja és akkor sikerülnie kell. Hogy is van ez?
Micsoda feszültség van itt? Melyik az igazi? Sokan úgy gondolják, hogy ki tudják munkálni az üdvösségüket különböző nagy erőfeszítésekkel, és ha ebben az életben nem sikerül, akkor hozzáképzelnek még újabb és újabb ujjászületéseket, reinkarnációkat, olyan elméleteket gyártanak, hogy majd egyszer megembereljük magunkat és eljutunk odáig, ahova kell.