Egyszer egy komoly, imádkozó ember mondta nekem, hogy amikor az Úri imádságot elmondja magában és ehhez a részhez ér – mai igénk – itt mindig Magyarországra gondol. Boldogan mondta, hogy ő így imádkozik a hazájáért. Utána gondoltam ennek a kijelentésnek és mint teológus rögtön megállapítottam magamban, hogy ez így akármilyen szép is, de dogmatikailag nem helyes, mert hiszen a szó: „ország”, az eredeti szöveg pontos fordítása szerint Isten országát jelenti. Azt a lelki birodalmat, ami Jézus Krisztus halálával és feltámadásával tört be ebbe a világba, és az Ő újra eljövetelével válik teljessé.
Filippi városát nem Nagy Sándor atyja Fülöp tette fel az Újszövetség és a világ térképére, hanem Pál apostol e kedves, hitvalló levele által. Augustus császártól pedig megkapták a ius Italicum jogot, a legnagyobb kiváltságot, amit város kaphatott.
Az apostol nem sokáig időzhetett e szép görög kulturális központban, hol megalapította Európa első keresztény gyülekezetét.
Igehirdetése megkorbácsoltatást, börtönt és gyors száműzetést hozott reá. A háttérből fanatikus zsidók inspirálták az eseményeket,a hajszát, a káoszt.
Ez a gyülekezet állott az apostol szívéhez legközelebb: „ti én örömem és én koronám”.
Az apostol Kr. u. 58-60 között az efézusi börtönből írja mély és személyes hangú levelét az áldott életű közösségnek a Via Egnatára.
A Szentlélek megtölti, így válik életadó üzenetté, isteni szóvá, jövőbe mutató evangéliummá.