Rettenetes lenne, ítéletes lenne, ha Istennek reánk pazarolt áldásaiból nem lenne megújulás, ébredés, újrakezdés, Krisztus megváltó erőinek a kibontakozása, kiteljesedése, egyszóval: gyógyulás! Igen, tragikus, végzetes lenne, ha nem lenne itt közöttünk valóságos, szemmel is látható gyógyulás! Ha valaki most megkérdezné tőlem, mit tegyen, hogy a kapott áldásokat megragadja, el ne szalassza, hanem Isten kegyelmének a gyógyító erejével valóban új életet kezdjen, akkor csak azt tudnám mondani neki, amit Jakab apostol mond mai igénkben: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Éppen azt a célt mutatja fel, amit mi el akarunk érni; a gyógyulást és a hozzá vezető utat is: „Valljátok meg…”