Gyermekkorunkban „válogattunk”, én is, a húgaim is. Ebből az időből csengenek vissza fülemben édesapám szavai: az a bajotok,, hogy nem vagytok igazán éhesek. Az éhes ember nem válogat. Az éhség és a szomjúság nem mutatkozik viszont azokon, akik el vannak telve. Érdekes még ide vonatkozólag az is, hogy a krónikus gyomorbajban szenvedő betegek egy igen nagy percentje időnkint gyötrő éhségérzetben kínlódik, s a nemrég operált betegeket galamb-szelíd betegápolók könyörögve kérik, hogy tűrjenek egy napot, s bár majd elepednek, ne akarjanak mindenáron inni.