Jézus nem akarja vállalni a politikai Messiás szerepét. Azt sem szeretné, ha tanítványai hálóba kerülnének. Ezért a forradalom melegágyaként számon tartott Galileában a legkézenfekvőbb megoldás az érzelmi telítettség levezetésére, ha ki-ki útjára indul.
Ezért indulni kell. A kenyérszaporítás után fellelkesült tömegnek, s az újabb csodát átélő tanítványoknak, s az Atyával való közösségre vágyó Jézusnak indulni kell. Az ötezer ember megvendégelését követően Jézus egyedül kíván lenni. Vége a tanításnak, vége a csodatételnek, tele a maradékkal megtöltött tizenkét kosár. Jézus a hálaadó, újabb erőket kérő magányos imádságra vágyik.