Napi ige és dicséret (2025. november 12.)

Só nélkül ízetlen az étel. Lehet benne minden, de a legtöbb kalóriát tartalmazó étel is ehetetlen, ha nincs benne só. A világon minden lehet, a családi életben is minden lehet: jó fizetés, sok pénz, egészség… de ha nincs benne Krisztus jó íze – ha nincs benne szeretet és a tartós hűség – a békesség és a jóság jó íze – akkor ízetlenné lesz, ehetetlenné, élvezhetetlenné lesz. Krisztus azt mondja: „Ti vagytok a föld sója.” Ez azt jelenti, hogy nincs más, ami megízesíthetné a földi életet, csak a Krisztustól jövő és a Krisztus iránti szeretet. Az Istentől sugárzó jóság és gondviselés bizonyossága az, hogy nem vagyok árva mert Isten velem van, hogy az örök élet reménye vesz körül, mert nem fejeződik be semmi a halállal.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 11.)

A kifejlődés csodás ereje van a „majd” szóban. A dolgokat nem úgy látjuk ma, ahogy holnap fogjuk látni. Ezt a kulcsot adja kezünkbe az Írás levertségünk rejtélyének megoldására. Semmi fegyelmezés nem kedves a jelenben, hanem fájdalmas; utóbb azonban az igazság engesztelő gyümölcsének ad helyet. Az Isten utaiban, melyen népét vezérli, akkor sok sötét és homályos van, mit a jövő megvilágít és felderít. A mai terhes felhők holnapra eloszlanak, és a nap fényes kisütésével, az ég mély kékjével, a fű zöldebb s az egész élet kellemesebb lesz. A mai könnyek holnap lencsékké válnak, amelyeken át a többé nem homályos szemek jobban belátnak a tiszta égbe, és meglátják Isten jóságos arcának ragyogását.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 10.)

Krisztus Urunk Péternek azt mondotta: neked adom a mennyország kulcsait. Református egyházunk tanítása szerint a kulcsok hatalmát nem Kéfásnak, az egyetlen és kiválasztott személynek adta át az Úr, hanem annak a hívő embernek, Péternek, aki meglátta és megvallotta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Az a kulcs, amelyet Krisztus Péternek átadott, nem testi szerszám, nem is kiváltságos jog, hanem az Isten Igéje. Jól mondja a mi Káténk: a mennyország kulcsa a Szent Evangélium hirdetése és a keresztyén egyházfegyelem, amellyel a mennyország a hívek előtt megnyílik, a hitetlenek előtt pedig bezárul.

Continue Reading →

„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.” (Apostolok Cselekedetei 12:1)

Könyvtáram köteteit olvasva M. Dosztojevszkij, A. Szolzsenyicin, Lev Tolsztoj, Rózsás János, Gyóni Géza, Gérecz Attila művei mindig visszavezetnek egy kis egyszerű könyvhöz, mely kortárs mű, címe pedig: Bilincseket és börtönt is.
Sokan ismerjük személyesen is a szereplőket, hitvalló erdélyi lelkipásztorok évtizedes meghurcoltatásait a börtön, a Duna-delta, vagy az akasztófa hármas „jövőjében”.
Egy közös azonban valamennyi kötet sorsában. Az újszövetségi Szentírás napi igénk szakasza azokról a hitvalló apostolokról ír, akik már előttünk megjárták a földi poklot Heródes világában.

Continue Reading →