gy mélyen zengő ezüst húr vonul át emberi életünkön, az egész történelmen. Hangja komor, mégis reménykedő; benne világok bánata rezeg és világok reménysége ébredez. Adventi vágynak, adventi szenvedélynek hívják ezt a húrt és hangjának tiszta jegye itt van ebben az Igében: „Jöjjön el a Te országod!”
Nekünk szükségünk van egy másik országra, mert ez nem az igazi. A lelkünk kivágyik innen, elégedetlen a földdel, a vegetatív élettel, e világ hiúságaival és csalódásaival. Úgy járunk itt, mintha egy fehérarcú királykisasszony gonosz feketék közé tévedett volna. Jaj nekünk, ha megelégszünk ezzel a világgal, ha rajta túl lévő célokat és értékeket nem látunk.