Igére szomjas a világ! Ez tűnik ki abból a tényből, hogy húsvét közelségében nagy sokaság kereste a Megváltót! Jézus kielégítette lelki kívánságukat; Igét adott számukra. De aztán felmerült a nagy kérdés: éhesen hogyan bocsássa el őket? Jézus számot vet testi és lelki szükségleteinkkel. Nem igaz keresztyénség az, amely képmutató módon csak a „lelket” akarja megelégíteni. A szükség nagy, és a tanítványok tehetetlenek. Hányszor kiderül ez rólunk!
Péter és János a mi időszámításunk szerint délután három órakor mennek a templomba imádkozni, és elérkeznek a Nagytemplom egyik különlegesen szépen díszített ajtajához, az Ékes-kapuhoz. Ott, az ősi szépség előtt egy negyvenéves koldus ül, aki már bénán született. A nagy örökség egy tagja, a kiválasztottak egyike, Isten népének gyermeke nem azért ül a templom lépcsőjén, hogy imádkozzék, hanem hogy kolduljon. Kolduljon – a „tejjel és mézzel folyó Kánaán” földjén! És éppen a templom Ékes-kapuja előtt.
Ami a harmat a növényvilágban, az a Szent Szellem áradása a kegyelem világában. Milyen nagy szükségem van erre a mennyei harmatra! Isten Szelleme nélkül kiszárad, összezsugorodik az életem. Elkeseredtem, elbágyadok, meghalok. De milyen édes ennek a harmatnak az üdítése! Ha Isten megáld vele; vidám leszek, életem megelevenedik, megerősödöm. Ennél többre nincs szükségem.
Olyan időszakról beszél ez a néhány vers, amikor nagyon nehéz volt a választott népnek a sorsa. Sok mindent megélt már ez a nép: az egyiptomi fogságot és az onnan való szabadulást, a pusztai vándorlás nehézségeit, a honfoglalás harcait, de a letelepedés után is sok minden próbára tette őket, de velük volt Isten és győzelmet adott nekik.
A kérdésre a legtöbb ember válaszul a temetői sírra mutat és azt mondja: itt. A gyászoló hozzátartozók erre gondolnak, amikor fölkeresik elhunyt szeretteik nyugvóhelyét: hozzájuk mennek, néha ott velük beszélgetnek is. Mások úgy fogják föl, hogy lélekben, láthatatlanul ott lesznek szeretteik körében, köztük, velük. Vallásos emberek az égre mutatnak és így szólnak: Istennél, az égben, a mennyországban.