Sajnálatos szokásunk a világ romlottsága miatt siránkozni, miközben a panaszáradatból kisejlik az önigazolás szándéka. Elítéljük a világ kegyetlenségét, hazug mivoltát, erkölcstelenségét, azt, hogy csak az anyagiasság munkál benne. „Megérett a világ az atombombára” – mondjuk egy vállrándítás kíséretében. De kinek a hibája mindez? Ki felel érte? Hadd fogalmazzak másként! Ha eljön az este, és sötétbe borul a ház, semmi értelme a házat okolni miatta, hiszen ha a nap lemegy, ez szokott történni. Inkább azt kell kérdeznünk, hogy hol a lámpás. Ugyanígy, ha megromlik és ehetetlenné válik a hús, nem a hús tehet róla.
A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben, és lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben. Könnyű elsőnek lenni Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szentlelke által; azután pedig ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít.
Amit elmulasztottunk megtenni a maga idejében, az rendszerint jóvátehetetlen adósságunk is marad.
A romok alól kimászva visszük tovább sebeinket.
Felelősségünk a teremtett világ szépségéért, épségéért, békességéért soha nem volt ilyen fontos mint korunkban.
Ebben az esztendőben is már augusztus hónapra elhasználtuk, elfogyasztottuk a teljes 12 hónapra kiszabott penzumot, egyszerűbben fogalmazva egyre gyorsuló ütemben éljük fel a jövőt.
Hogy megértsék, – írta egy természettudós professzor Nyíregyházán: „A természetnek részei és nem urai, kihasználói, leigázói kell legyünk.
Ha ezt nem értjük meg, nagyon közel kerülhetünk ahhoz az állapothoz, amit Madách Imre Az ember tragédiája című művében meg is fogalmazott 1860-ban”
Ez az Ige nem egy ígéret csupán, hanem ígéretek gyűjteménye – egész doboz, tele drágagyönggyel. Isten velünk kötött szövetsége pedig a kincstár, amely mindezeket a drágaságokat tartalmazza.
Mikor egy ország politikai vezetésében változás áll be, akkor az emberek szívében újra felébred a remény, hogy egy boldogabb, szebb jövő elé nézhetnek. Sokszor a keresztyén ember is csapdába esik és mindenféle földi eszközökkel próbálja hatalomra juttatni azt a csoportot, akitől várja a csodát.