A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek” (2.Kor. 8,9). Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról: Nem bánom, akármilyen különcködésnek is tűnik, ahogyan odaadom magam; boldogan teszem. Ez volt Pál öröme.