A boldogmondások szemléletes képet festenek Krisztus tanítványairól. Látjuk őket, amint Isten előtt térdre hullva elismerik lelki szegénységüket és siránkoznak felette. Ezért szelídek és gyengédek mindenkihez. A becsületesség arra kötelezi őket, hogy ugyanolyannak látszódjanak az emberek előtt, mint amilyenek Isten színe előtt. Mivel éheznek és szomjaznak az igazságra, nem törődnek bele bűnös mivoltukba, és arra törekednek, hogy növekedjenek jóságban és kegyelemben.