Kedves László, 2023-as évtől búcsúzva, a CitizenGO-nál nem kezdhetjük az új évet anélkül, hogy ne fejezzük ki mélységes hálánkat Önnek!…
Az újév küszöbénA számadás és a tervezés napjai egybeesnek az óév végén és az újesztendő küszöbén. Mert bár együtt forgunk…
Egy ember egyszer azt álmodta, hogy Istennel a part mentén indult el sétálni. Életének jelenetei vonultak el közben szeme előtt, és minden jelenethez nyomok kapcsolódtak a fövenyen. Néha két nyomot fedezett fel, néha csak egyet. Azt is megfigyelte, hogy nagyobb nyomorúságok idején csak egy nyom volt látható. Ezért megkérdezte az Urat:
Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részlet-kérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: Eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a valóságban nem valósíthatók meg. Mindegyikünk így gondolkodik Jézus Krisztusról saját élete egyes részlet-kérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk.
Ez a legkülönbözőbb nyelvekben megtalálható közmondás nem egy javíthatatlan ember cinikus élettapasztalatának a szüleménye, hanem mély keresztényi felismerést fejez ki. Az, aki az év fordulóján nem képes másra, mint hogy számba veszi az általa elkövetett rossz cselekedeteket, és elhatározza, hogy mostantól fogva jobban fog igyekezni – mennyi ilyen „mostantól fogva” volt már! – az még teljes mértékben a pogányság rabja. Az ilyen ember úgy véli, hogy a jóra való törekvés már új kezdet, tehát azt gondolja, hogy egyedül is képes újat kezdeni, amikor csak akarja. Ez azonban veszélyes önámítás.