Napi ige és zsoltár (2025. november 26.)

Nem állhatunk akárhogyan Isten elé. Szükségünk van annak a tudására, hogy Ő meghallgat minket. A kérések eleje; Ő figyel ránk. Az Újtestamentumból megtanulhatjuk, hogy ha valamit Jézus nevében kérünk, akkor meghallgatásunk felől biztosak lehetünk.

De mi az, amit igazán kérnünk kell? Az egész élet egy nagy rejtély. Nem tudunk eligazodni benne, a tényezőket nem ismerjük eléggé, az emberek másképp viselkednek mint ahogy elvárjuk, az eredmény sohasem az, mint amit gondolunk.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 25.)

Hányszor botlottál meg, mikor gyermek voltál, vagy megsértetted a lábadat, vagy elvágtad a kezedet, és akkor oda rohanva édesanyád karjaiba, elzokogtad fájdalmadat? Szeretettel, gyöngéden simogatva megcsókolta a sebet, kaptál tőle egy „speciális gyógyító varázslatot”, és te mentél tovább utadra félig gyógyultan és egészen megvigasztalva. A szeretet és az együttérzés erősebb gyógyszer az emberek által készített balzsamnál vagy kenőcsnél.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 24.)

Gondolok arra, milyen nehéz dolog ez az önvizsgálat. Mennyire fenyeget az a veszedelem, hogy nem lesz komoly és nem lesz határozott. Ó-emberem csodás leleménnyel új és új mentségeket talál ki hibáim védelmére. Hatalmas szövetségese a Sátán, aki érzi, hogy nagy tét forog kockán: az én halhatatlan lelkem. Csábít engem arra, hogy ne legyek őszinte, hallgassam el azokat a hibáimat, amiket legjobban kell szégyellnem, hátha akkor Isten sem emlékezik meg róluk. Csábít engem arra, hogy magam mondjak ítéletet vétkeim felett, szeretetlenségemet mentsem igazmondással, fukarságomat takarékossággal, paráznaságomat vidámsággal; csábít arra, hogy magamat másokhoz mérjem és abban találjak védelmet, hogy ők még rosszabbak, mint én. Ezért arra nógat, hogy felebarátaimat vádoljam, magamat pedig emeljem.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2025. november 22.)

Az első Ádámot a maga  képére és hasonlatosságára teremtette Isten embernek a föld porából. A második Ádám, Jézus Krisztus, a Szentlélektől fogantaték és Szűz Máriától születék. Az első Ádám Isten áldásával kezdhette meg életét: töltsétek bé a földet és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Úrrá tette tehát Isten Ádámot az egész földön. A második Ádám, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus is úr az egész világon és minden emberen. Nem érti meg az ember, nem értheti meg igazán a maga emberi méltóságát addig, míg el nem jut hozzá az örömüzenet Jézus Krisztus isteni méltósága, királyi dicsősége felől.

Continue Reading →

„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is így láttuk jónak” (Apostolok Cselekedetei 15:28)

„Meg kell örvendeztetnünk az embereket”, – vallotta Árpád-házi Szent Erzsébet a középkor legismertebb szentje, akinek szívét is öt talentummal aranyozta be a Szentlélek.
A világ szentjei közül a legnagyobb tiszteletnek örvendő és legjobban kedvelt példakép a több mint nyolc évszázaddal ezelőtt Sárospatakon született leányka II. András király és Gertrudis királyné édes szeme fénye.
Gyermekkorától másképp viselkedett mint a gazdag és koronás fők gyermekei.
A királyi asztalról ételt vitt az éhezőknek, segítette az elesetteket, a nyomorúságban élőkben meglátta Krisztus Urunk szomorú arcát.
Férjhezmenetele után Wartburg várában folytatta áldott szolgálatát.
Férje Lajos őrgróf mindenben támogatta, viszont az udvar belnémet népsége nem értette a különös magyar fiatalasszony „hóbortját”.
Hat év házasság után özvegy maradt 3 kicsi gyermekkel, elhagyta az udvart, mindenét eladta és belépett a ferences harmadrendbe, hol hátralévő rövid életét a szegények szolgálatára rendelte.

Continue Reading →