Hónap: 2025 november

Foglalkoznunk kell azzal, hogy miként lehetünk vidám keresztyének. A mostani Igében néhány vonás van háttér gyanánt megadva a keresztyén ember vidánságához.

A hátteret rendszerint olyan színekkel festik, hogy minél jobban kiemelkedjék az, ami fontos. Szép képeket olyan rámába foglalnak, hogy a ráma ne vonja magára a figyelmet, viszont annál jobban érvényesüljön a kép szépsége, amelyet belehelyeztek. Világos képet ezért nem tesznek világos rámába, hanem lehetőleg az ellentétek által emelik ki annak szépségét.

Continue Reading →

Jób története, döbbenetes teológiai-szellemi hátterével, végletes külső-belső fordulataival, rendkívüli kínjaival és rettenetével, minden emberi értelmet felülhaladó és meggörnyesztő kérdőjeleivel – eljuttat a hívő megütközés csomópontjára – a pokoli Gondolkodó összegezéséig és végül az égi Gondolat csodájáig.

A kiinduló állapot: az Isten teremtő-gondviselő, embervilág-szerető rendjébe illeszkedő Jób boldog-gazdag és teljes életéről: természetfelettien természetes.

Continue Reading →

Egyszer megkérdeztem  vas szakmában dolgozó ismerősömet: – Hogy lett az „ócskavasból” „haszonvas”? – Azt válaszolta: – Rájöttünk, hogy nincs ócskavas. Minden darabot, minden kilót, hasznosan fel lehet és fel is tudunk használni. – Új tudáshoz, új eljárásokhoz jutottak a vasfeldolgozás terén.

Nos a keresztény ember ilyen új tudáshoz juthat: mindent fel tud használni az életében, ha Istent szereti és szüntelen tudatában van, hogy Őt is szereti Isten!

Játék ez a szavakkal? Afféle vallásos dialektika? Hogy mennyire nem az, gondoljunk magára, Jézus Krisztusra. Szinte egész élete ennek az Igének az illusztrációja. Ha volt valaki, aki nem kerülte meg a dolgokat, az események nehezét, akkor Ő volt az. És íme: a legkeservesebb események is végül Őt szolgálják. Kereszthalála megváltássá lesz, javunkra szolgál. Javunkra? Üdvösségünkre!

Continue Reading →

Ez a példázat az egyházak jövendőjéért aggódó szíveknek is szól. Ne csüggedj el mindjárt, ha egyházadban a kívánt eredményt nem látod meg azonnal. Az eredményeket sohase mérd a kezdettel. Minden kezdet szerény, kicsi és nehéz. Mint a szerelem; először egy pír az arcon, egy fény a szemben, amit soha rajtad kívül nem látott meg senki, és azután lassan nő ki a szerelem virága a szívben, és milyen áldott dolog, ha az eredmény egy boldog családi életben virul ki. Az a mi bajunk, hogy mi azonnal nagy eredményt szeretnénk látni és a szívünk a nagyság után vágyik. Ez a példázat megaláz minket és arra tanít, hogy a jövendő és a sikerek mustármagja nagyon kicsiny és szinte láthatatlan.

Continue Reading →

Az imádság a keresztyén ember legnagyobb kiváltsága. Az a tény, hogy imádkozhatom, kibeszélhetetlen nagy előzményekből származik. Ha édesapámat köszöntöm: „Jó reggelt kívánok, édesapám!” e mögött a tény mögött sok és kibeszélhetetlen nagy előzmény rejtőzködik. Először az, hogy van édesapám, aztán az, hogy ez a drága jó édesapa az enyém, én vele vagyok, tudok beszélni vele, ő érti amit én mondok s én tudom, hogy amit mondok, azzal örömet szerzek neki. Benne van az is, hogy ő szeret engem, én szeretem őt, együtt élünk s íme, most is, egy új napnak a kezdetén, egy csomó drága alkalom előtt állunk.

Continue Reading →