Miről beszél a karácsony? Arról, hogy Krisztus született. De nem meglepő, hogy sem előtte, sem utána, egyetlen gyermek születése nem keltett ilyen feltűnést? Pedig azóta is született jó néhány millió gyermek! Hercegek, királyok, császárok gyermekei! De ki törődik ezekkel? Igen, mert legyen bár az a csecsemő a leghatalmasabb uralkodók gyermeke is, – ugyan mit jelenthet ő az élő egész emberiségnek, s a jövő századok és ezredek embereinek.
Ha nem lennének közlekedési szabályok, törvények, életveszélyes lenne
bárkinek is az utcára kimerészkednie. A légi közlekedésnek is nagyon
szigorú szabályai vannak, pedig a levegőben igazán van elég hely. Ezek a
szabályok az emberek életének a védelmében születtek. De a balesethez
igyekvő mentő-, tűzoltó-, vagy rendőr-autónak joga van bizonyos
közlekedési szabályokat áthágni, éppen a balesetet szenvedett ember
életének védelmében. Az értelmes ember elfogadja a szabályokat és
igyekszik azokat betartani.
Képzeljünk el félreeső tanyai házat, vagy olyan palotát, amit pompás művű bronzkapuk zárnak el a világtól. A szobában ül valaki késő éjszaka, vagy kora reggel. Körülfogja a magány, lelkére telepszik az elhagyatottság, öntudatlanul is erős az érzése: senki sem zavarhatja most. Elmélyedhet gondolataiba, hajózhat ábrándjai taván, nézhet szenvedései ásító barlangjába, beleülhet unalma málasztó hamu-trónusába.