Amit sohasem szabad elfelejtenem és amit mégis mindig el akarok felejteni: ez az én halhatatlan lelkem. Más gondoljon az őseire, legeltesse szemét a családi képtár komor és büszke alakjain, én arra gondolok, hogy a világ-teremtés végső, legizzóbb pillanatában agyagból embert formált a Teremtő keze és a saját lelkét lehelte abba. Ez a lélek az én rangom, kiváltságom, nemesi levelem, címerem. Isteni nemzetség vagyok: az Ő képére teremtett ember. Ez a lélek egy darab magából Istenből, ennélfogva értéke egyedül Istennel mérhető.