Messze van tőlem az én kedves, kis családom. Reggel nem köszöntenek gyermekeim, este nem érzem arcomon búcsúcsókjukat. Szakadatlanul velük foglalkozom s bár ezer szállal köt le itt a világ, mégis velük vagyok szüntelen. Ha gyermeket látok, az enyém jut eszembe; ha egymással beszélgető hitvest, a páromra gondolok. Kellett ez a távolság nekem, hogy még jobban szeressem őket. Emlékezetemből eltűnnek a mindennapi élet apró tövisei, nehézségei és terhei, csak a családi élet boldog együttlétének szépségeit és fénylő emlékeit látom szüntelen, mint egy előttem úszó délibábot. Mennyire szeretem őket és milyen drágák nekem! Most látom igazán, milyen boldog vagyok otthon, velük.