„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk”. De hát mikor lehet Istennek jó kedve mirajtunk?
A kisfiamat ezen az őszön adtam gimnáziumba. Az első hetek munkája után örömmel dicsekedett vele, hogy jól felelt. Jól van, fiam, örülök ezen, de majd csak akkor tudok igazán örvendezni, ha meghozod a bizonyítványodat és az is ezt bizonyítja.
Isten jókedve miként nyugodhatik meg mirajtunk? Ha elindulunk? Ha teszünk néhány lelkes lépést a keresztyén életben? Ha elkezdünk cselekedni? Ha termünk néhány gyümölcsöt? Óh, nem! Isten jókedve akkor nyugszik meg rajtunk, ha hűségesek maradunk mindhalálig.