Isten tervez, majd szól és alkot. A teremtés minden alkotása gondosan kitervelt, meghatározott célra irányul, ez a cél a „jó”. Legnyilvánvalóbb ez az ember teremtésénél. „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt” (1Mózes 2,18). A magános élet nem jó. A férfi és nő közös életére, a házasságra vonatkozó isteni megállapítás viszont: „jó”, sőt „igen jó”.
Mi az a jó, amit Isten a házasságban adott s amit a házasság mértékévé is tett?