Tapasztalt, sokgyermekes édesanyák tudják már nagyon jól, hogy nem szabad a kicsikhez addig sem nyúlni, sem szólni, míg makrancoskodnak, kéretik, sőt néha még egyenesen földhöz is vágják magukat. Az sem az igazi pillanat, mikor már elsírták ugyan magukat, de dühös zokogás rázza őket. Akkor közeledett el a csitítgatás ideje, amely pillanatban elhalkul és keservessé válik a sírás. De ilyenkor is jobb tulajdonképpen megvárni azt a rövid néhány percet, amely alatt a csöppség „szelídre sírja magát”, s elhallgat, megvigasztalódik magától. Az ilyen gyermekkel aztán úgy bánhatsz, akár a kezes báránnyal. Már nem vad, nem önfejű, nem akaratos, nem mérges, nem nyakas. Szelíd.