llés népe halálos erkölcsi-vallási fertőjében nem gondolhatott reálteológiai-igei megoldásra, mint azt Mózestől elvártuk volna az aranyborjú egyszeri szörnyű szertartás-jelenete alkalmával. „A Baálok férfi és Aserák női nemi szervvel ábrázolt parázna termékenységi pogány istenei” betetőzték az egyetlen Isten szellemi uralmát valló hívő nép romlását. Már nem politikai behódoltatás, gazdasági kifosztatás, társadalmi káosz, morális romlás rontotta csupán a népet, hanem a teljes szellemi-lelki rothadás. Itt – Isten-ember szerint – teljes történelmi kioperálási műveletre volt és lehet csupán szükség, mint a Királyok első könyvének 18. fejezete a Bibliában, és Mendelssohn Éliás oratóriuma ezt elmondja.