Móra Ferenc a szokottnál hangosabban szól rá homokország-beli kisfiú barátjára, Ósikára, mire az megijed, s rögtön kérdőmondattá alakítja át szokásos kijelentő-állító mondatát: Mujkusz bácsi, te jó emböl vad? A félelem ijedt embert csinál a nyugodt emberből. Noé is ijedt emberként lép a szárazföldre, s ezt számtalan jel mutatja. Határozott parancsra oszlatja fel csak „magán-háztartását”, s ereszti szabadon az állatokat, csupán a szivárványnak hiszi el, hogy nem haragszik Isten a világra meg az emberre, „búfelejtőre” van szüksége, hogy háborgó lelkét lecsillapítsa, a részegség rózsaszín felhőjébe bújik a valóság elől.