A bűnös ember megszemélyesítője történetünkben a samáriai asszony. Akarva-akaratlanul, bűnbe merült személyes élete nyomán ő: önmaga megkötözött börtönőre és egyúttal legszigorúbban őrzött foglya. Hiszen ki tudja úgy őrizni, ellenőrizni, hajtani, kihajtani, kizsigerelni, végtelenségig csigázni az embert, mint eltorzult, végleg önmaga ellen forduló saját lénye? Lehet-e bármely cenzúra szigorúbb az öncenzúránál? És van-e nagyobb zsarnokság annal, amelyik „belőled bűzlik-árad; magad is zsarnokság vagy”? (Illyés Gyula)