Lélek kupolák alatt érkeztünk meg a teremtés hajnalától az Ószövetség messiási jövendölésein át a négy adventi vasárnapig.
Van akit gyász és betegség, gondok és próbák, vereségek és veszteségek súlyos keresztje roskaszt.
Más egészséget és boldogságot, eredményt és sikert, örömet és nyereséget könyvel el az esztendő mérlegén.
Csönd kupolák sors-mentő nagy építőművésze Szent Urunk, aki életünk és szívünk fölé is húz egy sátrat, hogy óvjon bajtól, veszedelemtől.
Bármi legyen is, igaza van bölcs Salamon királynak: „Mindezek megváltozhatnak”
Ezért épít az Ószövetség bölcsőt Jézusnak, mert várja a Gyermek érkezését.
Beteltek az Ószövetség prófétáinak jövendölései, a zsoltáros imádságai, a szenvedő népek váradalmai, a természet törvényei, a történelemben az üdvtörténet igenné, ámenné, életté lett.
Származás krónikája, születési hely és körülménye, Keresztelő Szent János útkészítő prófétai bizonyságtétele építi az utat a megtérés, bűnbánat és megbocsátás evangéliumával.
A Gyermek kettős természetében a pásztorok és a keleti bölcsek meglátták a prófétát, a királyt és a főpapot egy személyben, melyet kifejeznek kedves ajándékaik.
Belenézve az Írásokba, majd a Gyermek szemébe, látták eljövendő szenvedéseit, váltsághalálát, temetését, feltámadását, megdicsőülését, Szentlelkének ígéretét.
Ők valamennyien adventi emberek, akik várakoztak az Úr eljövetelére.
II/1. TELJES E SZÉLES VILÁGON
A psalmust elvégezvén, imez HYMNUS kevetközik, melyben dicsérjük az Istent, és hálát adunk őnéki a Krisztusnak csodálatos megtestesüléséről, és őbenne a két természetnek egyesüléséről.
Mely hymnusnak Sedulius Presbyter a szerzője.
A solis ortus cardine, etc.
Komjáti Graduál, 210v old.
Nem mindenki tud várakozni: a jóllakott, az elégedett és tiszteletlen ember nem tud várakozni. Várakozni csak azok tudnak, akik egyfajta nyugtalanságot hordoznak magukban, és azok, akik a világban a legnagyobbra hódolattal tekintenek fel.
Így az adventet csak az lenne képes ünnepelni, akinek lelke nem hagy nyugalmat, aki magát szegénynek és tökéletlennek tudja, s aki sejt valamit annak nagyságából, akiről megjövendölték, hogy el fog jönni, és aki előtt egyetlen lehetőségünk az, hogy alázatos tisztelettel meghajolunk előtte, várva, hogy ő hozzánk hajol – maga a Szent, az Isten, a jászolban fekvő gyermek által.
Ez a hit mindenekelőtt ismeret. Megismerem a mi Urunk Jézus Krisztusban az Istennek világot megváltó akaratát, örökre bölcs üdvösséget adó gondolatát, szeretetét, amelyről az az Ige szól: „Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta…!” Ez az ismeret ma kissé másképp néz ki, mint a középkorban, mint ezelőtt kétezer esztendővel. Éspedig a mai hit-ismeretek lényegét abban tudom összefoglalni, hogy a mai hit-ismeret együtt hordozza magában a felvilágosodást és a megvilágosodást. Régen lehetett felvilágosodás nélkül is megvilágosodni, ma már csak a felvilágosodással együtt lehet megvilágosodni úgy, hogy a Krisztusban, Akiben a világ valósága és Isten valósága együtt van, világismeretet is kapok és világos Isten-ismeretet is kapok.
Lassan kétezer éve, hogy megnyílt a fényes ég a betlehemi hegyek fölött, de ebből a fényből mind több és több arcra hull sugár és megvilágítja paloták és kunyhók lakóinak szívét. Az égi seregek éneke diadalmasan zeng át tűnő századok végtelen mezőin. A pásztorok öröme öröm-tengerré nőtt, és boldoggá teszi a fél világot ma is. Keleti bölcsek mellé hódolva telepszik húsz évszázad és kirakja kincseit, hála-imádságát és felajánlott szolgálatát az örök király előtt. Hívő emberek öröme foglyul ejti a hitetlen emberek szívét is és egy napra mássá lesz az ember. Magával ragad a karácsony öröme, a szeretet ünnepének zengjük édes melódiáit és a legdurvább ember is gyöngéd és jó akar lenni ezen a napon.