Mit jelent a testi halálra nézve Jézus szava; „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A középkorban talán leghitelesebben Francois Villon mondta el, hogy mit jelent a halálnak arcába nézni krisztusi lelkülettel. Csodálatos pl. az „Akasztófavirágok balladája”, amelyet akkor írt, amikor a halálos ítéletet kimondták felette. Ő pedig kérte azokat, akik látják őt két cimborájával együtt az akasztófán függeni, hogy imádkozzanak érte:
A gyertya azért van, hogy égjen, hogy tövig égjen, nem kérdi, hogy miért éppen ide, ebbe a gyertyatartóba tette a gazda. Te se mondd, hogy vannak szebb gyertyatartók, aranyból valók, csillogók. Lehet, hogy a házunk kopott, kicsi, de mégis arany gyertyatartó. Isten kezében arany gyertyatartó. Olvasd el a Jelenések könyvét! A gyertyatartók között jár Isten Fia. Szeresd ezt a házat, szeresd a gyertyatartót. Vállalod-e, hogy itt égj csonkig? Vállalod-e, hogy ne fújja el kezünkben az idők vihara? Ahol Isten háza épül, ott a Sátán is kápolnát épít. Sok-sok kicsi gyertya együtt síró és egyedül maradt lélek, de mégis összetartozó élet ég a házban. Vállald, hogy tövig égsz és világítasz azoknak, akik a házban vannak. Vállalod a gyertya-sorsot?
A büszke római légiók marcona, arany és ezüst vértben csillogó századosa lép a törékeny testű, szelíd tekintetű Jézus elé. A jelenetet szemlélő sokaság gondolatában talán átsuhant az ismeretlennel szembenéző félelem: két világ fog itt, mindjárt a szemünk előtt összeütközni. El akarja valami felső parancsra fogni Jézust? Már-már a menekülésre gondoltak, amikor a százados ajkán halkan kibuggyant az első szó: „Uram!” Megkövülten hallgatott mindenki. Hogyan lehetséges, hogy az eddig egyedül a császárt urának elismerő és a zsidókat gyűlölő katona egy új „urat” vélt felismerni a csendesen várakozó Jézusban?
Még egy hétig tart a gyűjtés csatoltam egy riportot melyet az Európa rádió készített velem.
Ha gondolod oszd meg az ismerőseid között a plakátokat is!
Még három gyerkőcnk hiányzik egy-egy csomagja a 16-ból, Sályra.
Köszönöm az érdeklődést!
gy mélyen zengő ezüst húr vonul át emberi életünkön, az egész történelmen. Hangja komor, mégis reménykedő; benne világok bánata rezeg és világok reménysége ébredez. Adventi vágynak, adventi szenvedélynek hívják ezt a húrt és hangjának tiszta jegye itt van ebben az Igében: „Jöjjön el a Te országod!”
Nekünk szükségünk van egy másik országra, mert ez nem az igazi. A lelkünk kivágyik innen, elégedetlen a földdel, a vegetatív élettel, e világ hiúságaival és csalódásaival. Úgy járunk itt, mintha egy fehérarcú királykisasszony gonosz feketék közé tévedett volna. Jaj nekünk, ha megelégszünk ezzel a világgal, ha rajta túl lévő célokat és értékeket nem látunk.