Most nem az „irgalmas szamaritánus”-ról van szó, ezúttal csupán illusztrációként idézem fel jól ismert alakját. De szükségünk van rá, nehogy a boldogan irgalmas alakja amolyan élettelen figura, tartalmatlan képzet módjára raktározódjék el lelkünkben, egészen a soha fel nem támadásig.
Miért „irgalmas” ez a szamaritánus? Hát legelőször is azért, amiért a vele együtt szereplő pap és lévita „irgalmatlanok”. Menjünk visszafelé egy kicsit a boldogság grádicsos útján, míg leérkezünk a papig és a lévitáig. Ott esdekel kegyelemért az utas árva feje: az ő irgalmuk nélkül nincs kegyelem a nyitott sebeknek, elfolyik rajtuk keresztül a vére, meg fog halni.