Az evangélium szerint megújított keresztyénség a maga sarkalatos tételévé a hitet tette. Ez az a legfőbb szerv, amivel Isten minden ajándékát elfogadom. Olyan ez, mint a szem: általa fogom fel a világosságot; mint a fül: nélküle siket csend venne körül a legfölségesebb harmónia közepette is; tapintás a hit, amivel meggyőződöm a láthatatlan dolgok valóságáról és beleütődöm a lelki tények gránit erejébe. Nélküle épp úgy nem tudok élni, mint ahogy egy élő lény nem tud élni a táplálkozást végrehajtó szer nélkül. Az engem körülvevő lelki életet ez változtatja át húsommá és véremmé, csontommá és velőmmé. Reménység egyházának is lehet a miénket nevezni. Életünk olyan, mint a Noé bárkájában lévő kiválasztottaké: bűnnek, halálnak, ítéletnek háborgó vizein hű kormányosunk vezetése mellett csendesen úszunk mi, kiválasztottak a boldog ígéretek szent Ararátja felé.